Nos, Etiópia… Immáron 17 napja vagyok itt és most végre rá tudtam magam szánni arra, hogy elkezdjem a blogot. Nem olyan egyszerű ez, és nem csak azért, mert kimondottan nem szeretek és nem is tudok írni. (Itt jegyzem meg, hogy valószínűleg sok elgépelés lesz a szövegben. Akit ez zavar, azt kérem, hogy már most hagyja abba az olvasást és ne bosszantson azzal, hogy a kommentekben erre hívja fel a figyelmet.)

A megérkezés persze, releváns élmény, aztán az első egy-két nap is az. Ekkor kellett volna elkezdenem írni, de a már jelzett írás nemszeretés ebben teljes mértékben megakadályozott. Aztán jött a szörnyű lehangoltság időszaka, az egyedüllét nyomasztó érzése. Nem voltam képes írni, de most már valamelyest túl vagyok rajta (erre azért később kitérek). Meg aztán ott volt a tapasztalatlanság is. Nagyon sok olyan dolog volt, amiről nem tudtam, hogy mi az, miért olyan mire való, hogy használják. Sok esetben nem tudtam, hogyan kell viselkedni, mennyibe kerül valami, és egyéb hasonló problémák. Akkor ezért úgy véltem, még korai írni a tapasztalatokról. Aztán tegnap felvilágosítottak, hogy a blog lényege pont az, hogy naplószerűen írom le, ami történik, nem pedig könyvfejezetként, később, átgondolva. Hát, most már ezt is tudom :) .

A blog eleje a visszaemlékezéseim és az akkori e-mailek alapján, mintegy rekonstruálva az eseményeket készül, aztán, ha utolérem magamat, már valós idejű lesz (remélem).